Emlékszem, nagymamámnál mindig lógott egy makramé. Én azt mindig megpróbáltam befejezni. Nem tudom, miért hagyták. Én lehet, hogy leszedném a fejét annak, aki megpróbálna befejezni egy falikárpitot a falon. De nekem szerencsém volt, ezzel a makraméval is. Így már gyerekkoromban kipróbálhattam. Akkoriban minden lakásban volt. Aztán valahogy ciki lett. Mondjuk ki. De most ismét virágkorát éli!
Csak mondom, hogy azok a könyvek most is megvannak, amikből a nagyanyáink tanultak alkotni. Ráadásul az internet áldása, hogy ezerféleképpen megnézhetjük, minden létező csomót, fogást.
A mai minimakramé nagyon egyszerű lesz.
Amire szükséged lesz hozzá:
egy fadarab
maradék fonal
olló
Vágd kb. egyforma hosszú darabokra a fonalat. Nem kell sok, kezdd el valamennyivel, aztán majd vágsz még hozzá, ha kell.
Hurkold fel a fonalszálakat a faágra. Félbehajtva fektesd az ágra. Hajts hátra, és a végét húzd át a hurkon. Ennyi. Óvatosan igazítsd meg, szorítsd meg, vigyázva, hogy a faág ne húzza ki a fonal szálait.
Jöhet a következő szál. Majd a többi. Olyan sűrűn helyezd el a fonalakat, ahogy neked tetszik.
Akaszt fel a faágat, és ollóval fodrászkodd meg a pamacsot.
Ugye szép?
Csinálunk majd bonyolultabbat is. Na nem nagyon, csak kicsit. Itt és Itt.
Utolsó kommentek