Legszívesebben azt a címet adtam volna, hogy oregánó, a sunyi kis túlélő, úgy haragszom rá idén. Ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy menta-citromfű-oregánó harcból melyikük kerül ki győztesen, hát biztos nem az oregánót mondtam volna! Pedig igen. Ő az, aki szinte teljesen kiszorította az imádott citromfüvemet, sőt, még a mentámat is, ami szerintem ellentmond minden épeszű feltételezésnek. Ki is vágnám a francba, ha nem imádnám ezt is annyira, mint a többi fűszernövényemet. 

Oregánó. Még a neve is gyönyörű! A görögök szerint Aphrodité ajándékozta az embereknek, hogy boldogságot vigyen az életünkbe. Hát lehet rá haragudni? 3000 éves fűszernövény, gyakorlatilag végigkísérte a történelmet. Hát szívós, ez kiderült.

Az olasz és görög ételekhez alap, és egyáltalán: a bazsalikom után a leggyorsabban fogyó fűszer a konyhámban. Idén legalább tuti kitart a készlet tavaszig. Ellentétben a citromfűvel. De mindegy.   

Az oregano szárítása egyszerű, és gyors. Szárral együtt kis csokorba felfüggesztve lehet szárítani, mert a száraz levelek könnyen lemorzsolhatók majd a szárról.