Ecset és tűpárna

+ egy ráadás. 

Hirtelen szükséged van képkeretekre, de egyik boltban sincs éppen megfelelő méretű? Készítsd el magad! Kálmánnal-az-élet rovatunk következő posztját láthatjátok. Csináljatok a naptárban egy helyet a mini csapatépítő délelőttre, és hajrá!

Amire szükséged lesz hozzá:

fadarabok

fűrész, 

faragasztó, 

szögbelövő, 

kalapács, 

papírragasztó, 

lakk, vagy felületkezelő anyag. 

Vágd fel a fadarabokat 4 részre, kb akkorára, amekkora kell. Most uszadékfával dolgozunk, vagyis a fadarabjaid nem egyforma szélesek, hanem girbe-gurbák, risztikusak. Ezért a széleket derékszögűre vágd fel. Mivel nem egyforma szélesek, nem lehet őket 45°-ban vágni, mert akkor nem passzolnánk. 

Mérd ki, hogy mekkora keretet szeretnél, és illeszd össze a fadarabokat. Jelöld be, hogy mekkora kell, hogy legyen akkor, ha a képen látható módon rögzíted.  Mivel nem egyforma szélesek, egyesével kell kimérni, hogy mekkora darab kell. Csináld meg. Vágd le!

Ragaszd össze a faragasztóval. 

Hátul erősítsd meg a szögbelövővel, és segíts rá a kalapáccsal. 

Végül kicsit csiszold meg, és kend le lakkal, vagy faápolóval, vagy hagyd úgy. Ha nincs férfi a háznál, (vagy ha van, de szerencséd van, és nem szúrja ki), akkor tök jó így. 

+ egy ráadás:

Ha van egyforma szélességű léced, emelheted a szintet!

Vágd fel a léceket 4 darabra. A széleit vágd fel 45°-os szögben. 

Mérd ki a méreteket, és a lécek másik végét is vágd le. 

Ragaszd össze faragasztóval. Rögzítheted a ragasztást papírragasztóval, akkor tuti úgy marad. 

Erősítsd meg hátul a szögekkel.

Mehet fel a falra!

Ha tetszik a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon és az instán!

Boldog gyereknapot minden eleven vagy elmélkedő, csupamosoly, csupaszív, fárasztó, vagy felvidító, szeretettel teli duracell-nyuszinak ezen a bolygón!

Ma egy emléket osztok meg, nem tudom, ez ér?

Éppen pont három éve készültek a fényképek, a festmények pedig ma is a nappalink falát díszítik. 

Azon a verőfényes május negyedikén előkerült néhány doboz ilyen-olyan vizes zománcfesték. Kálmán keresett hozzá néhány ilyen-olyan farostlemezt, ecseteket, és ráeresztettük a gyerekeket!  A kisebbik sarjunk éppen azt a szuperképességét gyakorolta, hogy hogyan kell úgy esni, hogy először a feje érjen földet. Megelégelvén a mindennapos fejsebeket, ezen a délutánon egy füles sapkát kötöttem a fejére. Nem kapott hőgutát, és a füle se fájt. És a haja sem lett festékes. A haja nem. De minden más igen! Vigyázz! Ennél a csináld-magad (vagy inkább csináltasd-meg-a-gyerekkel) mókában koszos lesz a gyerek!

Rögzítsd a farostlemezeket valahova úgy, hogy kényelmesen lehessen festeni, és ahogy a képen is látszik, kalkuláld bele, hogy a környezet színkárokat szenvedhet. Adj a gyerekek kezébe ecsetet, és kezdődhet a festés!

Néha fordíts egyet a képen, hogy kellőképpen megzavard a későbbi nézőt.

Használjatok eszközöket! Kalapács, véső, fésű ér! Milyen nyomot hagy a friss festékben?

A végén rendezzetek kiállítást a képekből! A kis festők meg is nyithatják. 

Utána mehet fel a falra!

Ha szeretitek a blogot, kövessétek a facebookon és az instán is!