Ecset és tűpárna

Ismét egy kísérlet, amit rég ki szeretnék próbálni!

Patchwork, a legegyszerűbb négyzet alakú elemekből, egyetlen mintás textilből. 

Amire szükséged lesz hozzá:

Egy nagymintás anyag, aminek a színei tetszenek, de a mintája nem annyira.

Vágólap, 

Vonalzó, 

Körvágó sniccer, 

Varrógép.

A kísérletem lényege a következő. Adott egy anyag, aminek a mintája nem annyira tetszik, de a színei igen. Felvágom darabokra, és más elrendezésben újra összevarrom. A játék érdekessége legyen még, hogy semmilyen extra  szabást ne használjunk, egyszerű négyzetekből varrjuk össze, legalább gyakoroljuk ezt is! Én régóta varrok, de a patchwork mindig kusza lesz egy kicsit. 

Nem kívánom magam profi patchwork oktatóként feltűntetni. Mert nem vagyok az. Műkedvelő kísérlet következik. Tartsatok velem!

Válaszd ki a megfelelő anyagot. Az a jó, ha nagy, szétvágható minták vannak rajta. 

Vágd fel 12*12 cm-es darabokra!

Rendezd el a négyzeteket úgy, ahogy szeretnéd. Én először csoportosítottam, aztán kiraktam a mintát. Mondjuk így. 

Én beszámoztam a négyzeteket, és a sorrendet fel is jegyeztem egy papírra. Nem akarom összekeverni. 

Varrd össze a négyzeteket 1 cm szélesen.Én az utolsó pillanatban még variáltam az elrendezésen, Végül ilyen lett. 

Jövő héten megmutatom hogy béleltem, és fejeztem be. 

Cukipofa pohárfejeket az asztalra!

A családi összejövetelek, baráti kerti partik, és gyerekzsúrok örök problémája, hogy hova tegyük a poharat, hogy ne keveredjen össze a többivel. A pohárjelölő sem az én találmányom, csak megmutatom, legutóbb mit próbáltam ki. 

Ezeket a szemes matricákat eredetileg a gyerekek sporteszközeinek felpimpelésére használtuk. De ahogy nézegettem, arra gondoltam, milyen jó pohárjelölők lennének! Kipróbáltuk! A gyerekek imádták. A felnőttek nem biztos, de a poharukat megtalálták. 

Boldog gyereknapot minden eleven vagy elmélkedő, csupamosoly, csupaszív, fárasztó, vagy felvidító, szeretettel teli duracell-nyuszinak ezen a bolygón!

Ma egy emléket osztok meg, nem tudom, ez ér?

Éppen pont három éve készültek a fényképek, a festmények pedig ma is a nappalink falát díszítik. 

Azon a verőfényes május negyedikén előkerült néhány doboz ilyen-olyan vizes zománcfesték. Kálmán keresett hozzá néhány ilyen-olyan farostlemezt, ecseteket, és ráeresztettük a gyerekeket!  A kisebbik sarjunk éppen azt a szuperképességét gyakorolta, hogy hogyan kell úgy esni, hogy először a feje érjen földet. Megelégelvén a mindennapos fejsebeket, ezen a délutánon egy füles sapkát kötöttem a fejére. Nem kapott hőgutát, és a füle se fájt. És a haja sem lett festékes. A haja nem. De minden más igen! Vigyázz! Ennél a csináld-magad (vagy inkább csináltasd-meg-a-gyerekkel) mókában koszos lesz a gyerek!

Rögzítsd a farostlemezeket valahova úgy, hogy kényelmesen lehessen festeni, és ahogy a képen is látszik, kalkuláld bele, hogy a környezet színkárokat szenvedhet. Adj a gyerekek kezébe ecsetet, és kezdődhet a festés!

Néha fordíts egyet a képen, hogy kellőképpen megzavard a későbbi nézőt.

Használjatok eszközöket! Kalapács, véső, fésű ér! Milyen nyomot hagy a friss festékben?

A végén rendezzetek kiállítást a képekből! A kis festők meg is nyithatják. 

Utána mehet fel a falra!

Ha szeretitek a blogot, kövessétek a facebookon és az instán is!

Folytatjuk a minimakramé csomózását. 

Elkezdtük a felhurkolással, eljutottunk a feléig a múltkor, most befejezzük sorcsomóval. Sorcsomót lehet kötni vízszintesen, ferdén, egy sorba, két sorba, száz sorba, levél formára, ahogy csak szeretnétek.

A lényege, hogy van egy vezetőszál, ami nem mozdul a kezedből, erre kötöd a csomókat sorban. Egy szállal minimum két csomót kell kötni rá úgy, hogy a szál vége abba az irányba nézzen, amerre menni szeretnél. 

Most készítsd el az alsó részt a lapos csomókkal, amit az előző posztomban megtanultál. Minden sorban hagyd el a szélsőket, így készül a háromszög. 

Most ismét sorcsomók következnek, de mivel egy háromszög oldala hosszabb, mint az alapja, legalábbis a mi esetünkben, ezért én három csomót kötök minden szállal. Mutatom. 

Most pedig a másik irányból is meg kell csinálni ugyanezt. 

Kész is van a kis falidísz, vágjátok le a felesleget, akasszátok fel, és mehet a büszkeségfalra!

Emlékszem, nagymamámnál mindig lógott egy makramé. Én azt mindig megpróbáltam befejezni. Nem tudom, miért hagyták. Én lehet, hogy leszedném a fejét annak, aki megpróbálna befejezni egy falikárpitot a falon. De nekem szerencsém volt, ezzel a makraméval is. Így már gyerekkoromban kipróbálhattam. Akkoriban minden lakásban volt. Aztán valahogy ciki lett. Mondjuk ki. De most ismét virágkorát éli!

Csak mondom, hogy azok a könyvek most is megvannak, amikből a nagyanyáink tanultak alkotni. Ráadásul az internet áldása, hogy ezerféleképpen megnézhetjük, minden létező csomót, fogást. 

A mai minimakramé nagyon egyszerű lesz. 

Amire szükséged lesz hozzá:

egy fadarab

maradék fonal

olló

Vágd kb. egyforma hosszú darabokra a fonalat. Nem kell sok, kezdd el valamennyivel, aztán majd vágsz még hozzá, ha kell. 

Hurkold fel a fonalszálakat a faágra. Félbehajtva fektesd az ágra. Hajts hátra, és a végét húzd át a hurkon. Ennyi. Óvatosan igazítsd meg, szorítsd meg, vigyázva, hogy a faág ne húzza ki a fonal szálait.

Jöhet a következő szál. Majd a többi. Olyan sűrűn helyezd el a fonalakat, ahogy neked tetszik.

Akaszt fel a faágat, és ollóval fodrászkodd meg a pamacsot. 

Ugye szép?

Csinálunk majd bonyolultabbat is. Na nem nagyon, csak kicsit. Itt és Itt.