Ecset és tűpárna

Egy szuper nyakláncot vettem a boltban!

Ezt a szuper nyakláncot vettem a boltban. 

Eszembe jutott, hogy láttam én régen egy designvásáron hasonlót gombokból. Elő is vettem rögtön a gombosüvegünket. Mert nekünk ilyen is van. Tele gombokkal. 

Úgy kezdődött, hogy a férjem hozott egy nagy befőttesüveg gombot a házasságba. Meg nekem is volt néhány gombom. Szakmai ártalom. Mert nem annyi gombbal jön ki az ember lánya a boltból, amennyi kell, hanem amennyi kellhet, és az nagy különbség. 

Szóval ezek a gombok voltak itt is, ott is, de aztán valahogy összekeveredtek. Miért is tartanánk két helyen a gombokat, ha egy helyen is lehetnek, igaz? Elképesztő, hogy ez a sok különböző gomb milyen remekül megfér egymással egy befőttesüvegben. 

Fogtam hát ezt a tekintélyes mennyiségű gombot, és kiborítottam ehhez a poszthoz. Uramatyám, mennyi gomb. Kezdődött a gombválogatás. Eredetileg méret szerint gondoltam gombot válogatni, de annyi  volt a gomb, hogy kénytelen voltam először csoportosítani. 

Volt itt kicsi gomb, és nagy gomb, sőt, óriási gomb is volt. Volt piros, és fekete, fehér, zöld, kék, átlátszó. Volt új gomb, régi gomb, sőt réges-régi megsárgult gomb. Volt fémgomb, fagomb, bevarrott gomb, de leginkább műanyag gomb. És volt egy egész adag ilyen-olyan vicik-vacak. Na azok nem kerültek vissza a gombos üvegbe. 

Végül a megsárgult régi gombokat választottam az első kísérlethez. Van a régi dolgokban valami vonzó, hogy az ember kíváncsi lesz, hogy lehet-e szép még, ami csúnya. 

Először is megtisztítottam a gombokat. Valami zsíroldó kell ilyenkor, sampon, vagy ilyesmi. Én a gyerekek ekcéma elleni PP tursfürdőjét használtam erre, mert egy ottfelejtett műanyagpohár jóvoltából már megtanultam, hogy újjá varázsolja a műanyagot. Beáztattam a gombokat egy éjszakára. 

Másnap átöblítettem, és kitettem száradni a napra. Ovi után kezdődött a gombválogatás. Méret szerint kellett szétválogatni a gombokat. Nekem segítségem is volt, úgyhogy jó lassan ment a munka. De végülis nem vártam meg, hogy hányféleképpen lehet még sorbarendezni a gombokat, ha NEM méretszerint, hanem nekiálltam a gombfűzésnek. 

Két gyöngyfűzőtűt használtam, és bőrvarró cérnát. Gyöngyfűző cérna tökéletes lesz. Duplán vettem a szálat mindkét tűre, és a végét összecsomóztam. A gombokat úgy fűztem fel, hogy egyszerre a két tűre, egymással szemben lévő gomblyukakon keresztül, így mindegy volt, hogy két- vagy négylyukú gomb akadt-e a kezembe, és elforogni sem tudnak a gombok. 

Először a legkisebbekből fűztem fel néhányat (jó esetben a felét), majd a kicsit nagyobbakat, és így tovább, apró lépésenként, amíg el nem értem a legnagyobb gombok sorához. Ez lesz a nyaklánc közepe. Majd elindultam visszafelé, már ami a méreteket illeti, és a nyakláncot a legkisebb gombokkal fejeztem be. 

Tettem rá egy nyaklánckapcsot, a maradék fonalat visszafűztem a gombokba, és el is kötöttem őket újra. Mivel nekem végül kisebb lett, mint szerettem volna, egy láncsort is tettem rá, amivel hosszabbra engedhetem. 

Hát ennyi. Kíváncsi vagyok a színes gombokra. A feketékre is. Majd egyszer nekiállok. A fiúk biztos segítenek. Próbáljátok ki! Ügyes kis kezek szerintem már megpróbálkozhatnak vele, hátha nem szúrják meg magukat. Úgyis itt az anyák napja! Ajándéknak sem rossz.

Általában marokköveket gyűjtök, amik nincsenek előkészítve medálnak. Az, hogy hogy kerüljön a nyakamba, feladja a leckét. Az előző posztban egyszerű makramé technikával foglaltam körbe őket. Most megmutatom, hogy rézdróttal hogyan ügyeskedtem. 

Ezt az ötletet a gyerkőcöm óvónénijétől lestem el. Éppen azon gondolkoztam, hogyan tudnám úgy felkötni a köveket, hogy minél több látsszon a kő felületéből, amikor megpillantottam az óvónéni nyakában egy csodás opált. Dróttal volt körbefonva, na nem egészen úgy, ahogy most én elkészítem,hanem sokkal szebben, mívesebben, és még gyögyök is voltak talán melléfűzve, nekem azonban elindította az agyamat arra, hogy ki kellene próbálnom valami hasonlót ehhez, és ahhoz az ötlethez, ami az agyamban textilből már félig összeállt. 

Lehet, hogy azért eresztem ilyen bő lére, hogy mentegetőzhessek kicsit, ugyanis ez egyáltalán nem a szakterületem, ahogy mi magunk közt az ilyesmit nevezzük, "megbindzsiztem" a nyakláncokat. 

Bindzsizés következik. 

Amire szükséged lesz hozzá:

Ásványok, kövek

Vékony drót

Fogó, amivel a drótot könnyebben megbindzsizheted. 

Valami bőrszíj vagy szalag, amire a medál kerül. 

Az ötlet lényege, hogy a követ közrefogja két olyan "karika", ami kisebb, mint a kő, így nem tud kiesni egyik oldalon sem. A két "karikát" pedig összefűztem, hogy egymáshoz képest se mozduljanak el. Ennyi az egész. 

A drótot hajtsd félbe, úgy, hogy hosszabb legyen majd a munkadarabod, mint a kő kerülete. Egy harmadik szálat hajts hozzá, ami a fűzés lesz. Ez legyen hosszabb. Mondjuk, kétszer akkora. Vágd le. 

Fogd a kezedbe a két szálat. A harmadik szálat először rögzítsd egy-két tekeréssel az egyik oldalra, majd egyik dróttól a másikig lazán fond körbe cikk-cakkban, ahogy a képen látod. Nem kell szorosra, jobb, ha mozog. 

Tedd rá a követ, és óvatosan vond be. A két tartószálat tekerd össze úgy, hogy tartsa majd a követ. Kisebb legyen, mint a kő kerülete. Egyik oldalon, másik oldalon. Ha ügyes vagy, a fűzés szépen rásimul a kövecskédre. 

A medál tartó szemét úgy alakítottam ki, hogy addig tekergettem a maradék drótot, amíg ki nem alakult egy szem. Maradékot le kell vágni. Felfűzöd és kész. Nem baj, ha sánta kicsit, annál nyersebb az egész. 

Én készítettem is rögtön egy pár ilyen medált.

Remélem, kedvet kaptatok!

Jöhet a következő?

Szép köveket néhány ügyes csomóval a nyakadba akaszthatod. 

Amire szükséged lesz hozzá:

Kövek. Az én válogatásomban csiszolt és csiszolatlan marokkövek, és egy sóderkavics is van, amit a kisfiamtól kaptam ajándékba. A férjem szerint az lett a legszebb. 

Különféle zsinórok, hímzőfonal.

Vágj le 4db kb. 120 cm-es szálat a hímzőfonalból. Középen csomózd össze mind. Osz szét négy csoportra, vagyis két-két szálra. Csomózd össze őket. Utána válaszd szét a párokat, és a szomszédaival csomózd össze, majd még egyszer ugyanígy. 

Tedd bele a követ, és a tetején mind a nyolc szálat csomózd össze. Kész vagy. Én négyes fonással összefontam a szárakat. Próbáltam lefilmezni, de egyelőre vállalhatatlan. A négyes fonás lényege, hogy az egyik oldalon egy fonalat "kerülsz meg", amásikon meg kettőt. Próbáld ki, menni fog. 

A magnezitemnél pedig egyszerűen csak elhelyeztem egy-egy csomót a két szár alján, és tetején is. Ez azért jó, mert nem fogsz belegabalyodni, amikor fel szeretnéd venni.  A szárak végét én egyszerűen csak megcsomóztam, hosszú nyaklánc lesz, simán fel lehet venni.

Hogy tetszik? Szerinted is a sóderkavics a legszebb?