Ecset és tűpárna

Anyák napjára fogadjátok szeretettel tőlem ezeket a letölthető, kinyomtatható megerősítéseket!

A megerősítésekre kattintva letöltheted őket A4-es méretben, és kinyomtathatod, hogy kitedd a falra. 

Hát először is, "Jó anya vagy!" Mindig, minden körülmények között. Akkor is. Jó anya vagy! Hát ezért. Tedd ki a falra, hogy mindig lásd.

A második megerősítés az én konyhám falát díszíti, és még mindig imádom, ezért most megosztom veletek is. Egy, a neten futó idézetgyűjtemény utolsó mondata volt ez, állítólag a Dalai Lámától származik. Én nem vagyok ebben olyan biztos, de nagyon szeretem. Ha ránézek, mindig megnevettet. "Vakmerő önfeladással kezeld a szerelmet és a főzést!". Így. És akkor minden rendben lesz. Ez tuti. 

A harmadik idézetet magamnak alkottam. Olvastam egy cikket Tatiana Ivankoról, aki egy orosz pszichológus, és otthon a saját lányánál vette észre, hogy sokkal jobban motiválja a kislányt, ha nem a piros ceruzával kiemelt hibákra koncentrálnak, miközben az írást gyakorolják, hanem zöld ceruzával kiemelik azt, ami a legszebb, a legjobb a házifeladatban. Ez engem mélyen megérintett. Hirtelen világosan láttam magunkat, ezt a pirosceruza-generációt, hogy hogy viselkedünk. Bármi kerül az utunkba, azt nézzük, hogy abban mi a rossz. Hol a hiba? Hol hibázott a másik? Mi az, ami tökéletlen? Amit nem úgy kéne csinálni.  

És arra gondoltam, milyen jó lenne zöldceruza-generációnak lenni, akik mindenben a jót látják meg először. Ha valami újjal találkozol, azt látod meg először, ami abban a legszebb. Keresni pedig azt keresed, hogy mi abban a jó. Szerintem ez csodálatos dolog lenne. Ezért találtam ki magamnak ezt a megerősítést: "Mindig legyen nálad egy zöld ceruza!" Akár a gyerekszobába is kiteheted, fektetés előtt, este nyolckor biztos van értelme rápillantani. 

Boldog anyák napját minden anyukának!

Folytatjuk a minimakramé csomózását. 

Elkezdtük a felhurkolással, eljutottunk a feléig a múltkor, most befejezzük sorcsomóval. Sorcsomót lehet kötni vízszintesen, ferdén, egy sorba, két sorba, száz sorba, levél formára, ahogy csak szeretnétek.

A lényege, hogy van egy vezetőszál, ami nem mozdul a kezedből, erre kötöd a csomókat sorban. Egy szállal minimum két csomót kell kötni rá úgy, hogy a szál vége abba az irányba nézzen, amerre menni szeretnél. 

Most készítsd el az alsó részt a lapos csomókkal, amit az előző posztomban megtanultál. Minden sorban hagyd el a szélsőket, így készül a háromszög. 

Most ismét sorcsomók következnek, de mivel egy háromszög oldala hosszabb, mint az alapja, legalábbis a mi esetünkben, ezért én három csomót kötök minden szállal. Mutatom. 

Most pedig a másik irányból is meg kell csinálni ugyanezt. 

Kész is van a kis falidísz, vágjátok le a felesleget, akasszátok fel, és mehet a büszkeségfalra!

Szuper trendi lakáskiegészítő a makramé manapság. Csodás tárgyak születnek ügyes alkotók jóvoltából itthon, és külföldön is. Ezen a blogon azoknak a szépségeknek csak az icipici kistestvérét próbáljuk ki, élvezetből. Az előző posztban már csináltunk egy atomegyszerű kis szépséget a falra, ma pedig olyan minimakramét hoztam, amiben kipróbálhattok két csomózást is. 

Amire szükséged lesz hozzá:

Egy fadarab, 

maradék fonal, 

olló, 

türelem.

Vágd fel a fonalat hasonlóan hosszú darabokra. Készülj fel, hogy ezek a csomók elvesznek majd a fonal hosszából, hagyj rá egy kicsit. Hurkold fel a felbehajtott fonaldarabkákat a fára, itt leírtam részletesen. Kezdődhet a csomózás.

A lapos csomó:

Négy szálat fogsz a kezedben. A jobb szélsőt átemeled a középső kettőn, a bal szélsőt viszont fölé emeled, majd a bal szélsőt a két középső háta mögött viszed jobbra, és ott átdugod a jobb szélsőn kialakult hurkon. Majd megcsinálod fordítva: Bal szélső előre, jobb szélső rá, majd a két középsőt hátulról megkerülve a bal hurkon ki. Ha ez így bonyolult lenne, lefotóztam, lefilmeztem. 

Haladj balról jobbra, négyes csoportokban. A következő sort úgy kezdd meg, hogy a két szélső szálat kihagyod, és a 3., 4., 5., és 6. szállal kötöd az első csomót. Na így szépen haladj, amíg szeretnél. Rögzítsd valahogy a munkát, hogy könnyebb legyen a dolgod. Én leragasztottam. 

Hiba: én mindig ugyanazt a hibát követem el, méghozzá azt, hogy a csomó második felénél rossz irányban fűzöm át az utolsó szálat, ezért a csomóm csúnya lesz, de az a kisebb probléma, viszont ki is fordul. Ha nálad is van ilyesmi, ellenőrizd le, és javítsd ki, hogy szép, és könnyen köthető legyen. 

Legközelebb jövök a sorcsomóval, és akkor be is fejezzük a kis izénket. 

Emlékszem, nagymamámnál mindig lógott egy makramé. Én azt mindig megpróbáltam befejezni. Nem tudom, miért hagyták. Én lehet, hogy leszedném a fejét annak, aki megpróbálna befejezni egy falikárpitot a falon. De nekem szerencsém volt, ezzel a makraméval is. Így már gyerekkoromban kipróbálhattam. Akkoriban minden lakásban volt. Aztán valahogy ciki lett. Mondjuk ki. De most ismét virágkorát éli!

Csak mondom, hogy azok a könyvek most is megvannak, amikből a nagyanyáink tanultak alkotni. Ráadásul az internet áldása, hogy ezerféleképpen megnézhetjük, minden létező csomót, fogást. 

A mai minimakramé nagyon egyszerű lesz. 

Amire szükséged lesz hozzá:

egy fadarab

maradék fonal

olló

Vágd kb. egyforma hosszú darabokra a fonalat. Nem kell sok, kezdd el valamennyivel, aztán majd vágsz még hozzá, ha kell. 

Hurkold fel a fonalszálakat a faágra. Félbehajtva fektesd az ágra. Hajts hátra, és a végét húzd át a hurkon. Ennyi. Óvatosan igazítsd meg, szorítsd meg, vigyázva, hogy a faág ne húzza ki a fonal szálait.

Jöhet a következő szál. Majd a többi. Olyan sűrűn helyezd el a fonalakat, ahogy neked tetszik.

Akaszt fel a faágat, és ollóval fodrászkodd meg a pamacsot. 

Ugye szép?

Csinálunk majd bonyolultabbat is. Na nem nagyon, csak kicsit. Itt és Itt.