Ecset és tűpárna

Egy szuper nyakláncot vettem a boltban!

Ezt a szuper nyakláncot vettem a boltban. 

Eszembe jutott, hogy láttam én régen egy designvásáron hasonlót gombokból. Elő is vettem rögtön a gombosüvegünket. Mert nekünk ilyen is van. Tele gombokkal. 

Úgy kezdődött, hogy a férjem hozott egy nagy befőttesüveg gombot a házasságba. Meg nekem is volt néhány gombom. Szakmai ártalom. Mert nem annyi gombbal jön ki az ember lánya a boltból, amennyi kell, hanem amennyi kellhet, és az nagy különbség. 

Szóval ezek a gombok voltak itt is, ott is, de aztán valahogy összekeveredtek. Miért is tartanánk két helyen a gombokat, ha egy helyen is lehetnek, igaz? Elképesztő, hogy ez a sok különböző gomb milyen remekül megfér egymással egy befőttesüvegben. 

Fogtam hát ezt a tekintélyes mennyiségű gombot, és kiborítottam ehhez a poszthoz. Uramatyám, mennyi gomb. Kezdődött a gombválogatás. Eredetileg méret szerint gondoltam gombot válogatni, de annyi  volt a gomb, hogy kénytelen voltam először csoportosítani. 

Volt itt kicsi gomb, és nagy gomb, sőt, óriási gomb is volt. Volt piros, és fekete, fehér, zöld, kék, átlátszó. Volt új gomb, régi gomb, sőt réges-régi megsárgult gomb. Volt fémgomb, fagomb, bevarrott gomb, de leginkább műanyag gomb. És volt egy egész adag ilyen-olyan vicik-vacak. Na azok nem kerültek vissza a gombos üvegbe. 

Végül a megsárgult régi gombokat választottam az első kísérlethez. Van a régi dolgokban valami vonzó, hogy az ember kíváncsi lesz, hogy lehet-e szép még, ami csúnya. 

Először is megtisztítottam a gombokat. Valami zsíroldó kell ilyenkor, sampon, vagy ilyesmi. Én a gyerekek ekcéma elleni PP tursfürdőjét használtam erre, mert egy ottfelejtett műanyagpohár jóvoltából már megtanultam, hogy újjá varázsolja a műanyagot. Beáztattam a gombokat egy éjszakára. 

Másnap átöblítettem, és kitettem száradni a napra. Ovi után kezdődött a gombválogatás. Méret szerint kellett szétválogatni a gombokat. Nekem segítségem is volt, úgyhogy jó lassan ment a munka. De végülis nem vártam meg, hogy hányféleképpen lehet még sorbarendezni a gombokat, ha NEM méretszerint, hanem nekiálltam a gombfűzésnek. 

Két gyöngyfűzőtűt használtam, és bőrvarró cérnát. Gyöngyfűző cérna tökéletes lesz. Duplán vettem a szálat mindkét tűre, és a végét összecsomóztam. A gombokat úgy fűztem fel, hogy egyszerre a két tűre, egymással szemben lévő gomblyukakon keresztül, így mindegy volt, hogy két- vagy négylyukú gomb akadt-e a kezembe, és elforogni sem tudnak a gombok. 

Először a legkisebbekből fűztem fel néhányat (jó esetben a felét), majd a kicsit nagyobbakat, és így tovább, apró lépésenként, amíg el nem értem a legnagyobb gombok sorához. Ez lesz a nyaklánc közepe. Majd elindultam visszafelé, már ami a méreteket illeti, és a nyakláncot a legkisebb gombokkal fejeztem be. 

Tettem rá egy nyaklánckapcsot, a maradék fonalat visszafűztem a gombokba, és el is kötöttem őket újra. Mivel nekem végül kisebb lett, mint szerettem volna, egy láncsort is tettem rá, amivel hosszabbra engedhetem. 

Hát ennyi. Kíváncsi vagyok a színes gombokra. A feketékre is. Majd egyszer nekiállok. A fiúk biztos segítenek. Próbáljátok ki! Ügyes kis kezek szerintem már megpróbálkozhatnak vele, hátha nem szúrják meg magukat. Úgyis itt az anyák napja! Ajándéknak sem rossz.