Ecset és tűpárna

+ egy ráadás. 

Hirtelen szükséged van képkeretekre, de egyik boltban sincs éppen megfelelő méretű? Készítsd el magad! Kálmánnal-az-élet rovatunk következő posztját láthatjátok. Csináljatok a naptárban egy helyet a mini csapatépítő délelőttre, és hajrá!

Amire szükséged lesz hozzá:

fadarabok

fűrész, 

faragasztó, 

szögbelövő, 

kalapács, 

papírragasztó, 

lakk, vagy felületkezelő anyag. 

Vágd fel a fadarabokat 4 részre, kb akkorára, amekkora kell. Most uszadékfával dolgozunk, vagyis a fadarabjaid nem egyforma szélesek, hanem girbe-gurbák, risztikusak. Ezért a széleket derékszögűre vágd fel. Mivel nem egyforma szélesek, nem lehet őket 45°-ban vágni, mert akkor nem passzolnánk. 

Mérd ki, hogy mekkora keretet szeretnél, és illeszd össze a fadarabokat. Jelöld be, hogy mekkora kell, hogy legyen akkor, ha a képen látható módon rögzíted.  Mivel nem egyforma szélesek, egyesével kell kimérni, hogy mekkora darab kell. Csináld meg. Vágd le!

Ragaszd össze a faragasztóval. 

Hátul erősítsd meg a szögbelövővel, és segíts rá a kalapáccsal. 

Végül kicsit csiszold meg, és kend le lakkal, vagy faápolóval, vagy hagyd úgy. Ha nincs férfi a háznál, (vagy ha van, de szerencséd van, és nem szúrja ki), akkor tök jó így. 

+ egy ráadás:

Ha van egyforma szélességű léced, emelheted a szintet!

Vágd fel a léceket 4 darabra. A széleit vágd fel 45°-os szögben. 

Mérd ki a méreteket, és a lécek másik végét is vágd le. 

Ragaszd össze faragasztóval. Rögzítheted a ragasztást papírragasztóval, akkor tuti úgy marad. 

Erősítsd meg hátul a szögekkel.

Mehet fel a falra!

Ha tetszik a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon és az instán!

Boldog gyereknapot minden eleven vagy elmélkedő, csupamosoly, csupaszív, fárasztó, vagy felvidító, szeretettel teli duracell-nyuszinak ezen a bolygón!

Ma egy emléket osztok meg, nem tudom, ez ér?

Éppen pont három éve készültek a fényképek, a festmények pedig ma is a nappalink falát díszítik. 

Azon a verőfényes május negyedikén előkerült néhány doboz ilyen-olyan vizes zománcfesték. Kálmán keresett hozzá néhány ilyen-olyan farostlemezt, ecseteket, és ráeresztettük a gyerekeket!  A kisebbik sarjunk éppen azt a szuperképességét gyakorolta, hogy hogyan kell úgy esni, hogy először a feje érjen földet. Megelégelvén a mindennapos fejsebeket, ezen a délutánon egy füles sapkát kötöttem a fejére. Nem kapott hőgutát, és a füle se fájt. És a haja sem lett festékes. A haja nem. De minden más igen! Vigyázz! Ennél a csináld-magad (vagy inkább csináltasd-meg-a-gyerekkel) mókában koszos lesz a gyerek!

Rögzítsd a farostlemezeket valahova úgy, hogy kényelmesen lehessen festeni, és ahogy a képen is látszik, kalkuláld bele, hogy a környezet színkárokat szenvedhet. Adj a gyerekek kezébe ecsetet, és kezdődhet a festés!

Néha fordíts egyet a képen, hogy kellőképpen megzavard a későbbi nézőt.

Használjatok eszközöket! Kalapács, véső, fésű ér! Milyen nyomot hagy a friss festékben?

A végén rendezzetek kiállítást a képekből! A kis festők meg is nyithatják. 

Utána mehet fel a falra!

Ha szeretitek a blogot, kövessétek a facebookon és az instán is!

Anyák napjára fogadjátok szeretettel tőlem ezeket a letölthető, kinyomtatható megerősítéseket!

A megerősítésekre kattintva letöltheted őket A4-es méretben, és kinyomtathatod, hogy kitedd a falra. 

Hát először is, "Jó anya vagy!" Mindig, minden körülmények között. Akkor is. Jó anya vagy! Hát ezért. Tedd ki a falra, hogy mindig lásd.

A második megerősítés az én konyhám falát díszíti, és még mindig imádom, ezért most megosztom veletek is. Egy, a neten futó idézetgyűjtemény utolsó mondata volt ez, állítólag a Dalai Lámától származik. Én nem vagyok ebben olyan biztos, de nagyon szeretem. Ha ránézek, mindig megnevettet. "Vakmerő önfeladással kezeld a szerelmet és a főzést!". Így. És akkor minden rendben lesz. Ez tuti. 

A harmadik idézetet magamnak alkottam. Olvastam egy cikket Tatiana Ivankoról, aki egy orosz pszichológus, és otthon a saját lányánál vette észre, hogy sokkal jobban motiválja a kislányt, ha nem a piros ceruzával kiemelt hibákra koncentrálnak, miközben az írást gyakorolják, hanem zöld ceruzával kiemelik azt, ami a legszebb, a legjobb a házifeladatban. Ez engem mélyen megérintett. Hirtelen világosan láttam magunkat, ezt a pirosceruza-generációt, hogy hogy viselkedünk. Bármi kerül az utunkba, azt nézzük, hogy abban mi a rossz. Hol a hiba? Hol hibázott a másik? Mi az, ami tökéletlen? Amit nem úgy kéne csinálni.  

És arra gondoltam, milyen jó lenne zöldceruza-generációnak lenni, akik mindenben a jót látják meg először. Ha valami újjal találkozol, azt látod meg először, ami abban a legszebb. Keresni pedig azt keresed, hogy mi abban a jó. Szerintem ez csodálatos dolog lenne. Ezért találtam ki magamnak ezt a megerősítést: "Mindig legyen nálad egy zöld ceruza!" Akár a gyerekszobába is kiteheted, fektetés előtt, este nyolckor biztos van értelme rápillantani. 

Boldog anyák napját minden anyukának!

Folytatjuk a minimakramé csomózását. 

Elkezdtük a felhurkolással, eljutottunk a feléig a múltkor, most befejezzük sorcsomóval. Sorcsomót lehet kötni vízszintesen, ferdén, egy sorba, két sorba, száz sorba, levél formára, ahogy csak szeretnétek.

A lényege, hogy van egy vezetőszál, ami nem mozdul a kezedből, erre kötöd a csomókat sorban. Egy szállal minimum két csomót kell kötni rá úgy, hogy a szál vége abba az irányba nézzen, amerre menni szeretnél. 

Most készítsd el az alsó részt a lapos csomókkal, amit az előző posztomban megtanultál. Minden sorban hagyd el a szélsőket, így készül a háromszög. 

Most ismét sorcsomók következnek, de mivel egy háromszög oldala hosszabb, mint az alapja, legalábbis a mi esetünkben, ezért én három csomót kötök minden szállal. Mutatom. 

Most pedig a másik irányból is meg kell csinálni ugyanezt. 

Kész is van a kis falidísz, vágjátok le a felesleget, akasszátok fel, és mehet a büszkeségfalra!

Szuper trendi lakáskiegészítő a makramé manapság. Csodás tárgyak születnek ügyes alkotók jóvoltából itthon, és külföldön is. Ezen a blogon azoknak a szépségeknek csak az icipici kistestvérét próbáljuk ki, élvezetből. Az előző posztban már csináltunk egy atomegyszerű kis szépséget a falra, ma pedig olyan minimakramét hoztam, amiben kipróbálhattok két csomózást is. 

Amire szükséged lesz hozzá:

Egy fadarab, 

maradék fonal, 

olló, 

türelem.

Vágd fel a fonalat hasonlóan hosszú darabokra. Készülj fel, hogy ezek a csomók elvesznek majd a fonal hosszából, hagyj rá egy kicsit. Hurkold fel a felbehajtott fonaldarabkákat a fára, itt leírtam részletesen. Kezdődhet a csomózás.

A lapos csomó:

Négy szálat fogsz a kezedben. A jobb szélsőt átemeled a középső kettőn, a bal szélsőt viszont fölé emeled, majd a bal szélsőt a két középső háta mögött viszed jobbra, és ott átdugod a jobb szélsőn kialakult hurkon. Majd megcsinálod fordítva: Bal szélső előre, jobb szélső rá, majd a két középsőt hátulról megkerülve a bal hurkon ki. Ha ez így bonyolult lenne, lefotóztam, lefilmeztem. 

Haladj balról jobbra, négyes csoportokban. A következő sort úgy kezdd meg, hogy a két szélső szálat kihagyod, és a 3., 4., 5., és 6. szállal kötöd az első csomót. Na így szépen haladj, amíg szeretnél. Rögzítsd valahogy a munkát, hogy könnyebb legyen a dolgod. Én leragasztottam. 

Hiba: én mindig ugyanazt a hibát követem el, méghozzá azt, hogy a csomó második felénél rossz irányban fűzöm át az utolsó szálat, ezért a csomóm csúnya lesz, de az a kisebb probléma, viszont ki is fordul. Ha nálad is van ilyesmi, ellenőrizd le, és javítsd ki, hogy szép, és könnyen köthető legyen. 

Legközelebb jövök a sorcsomóval, és akkor be is fejezzük a kis izénket.