Ecset és tűpárna

Készíts bevásárlózsákot a kidobásra ítélt pólókból!

A ruhákat majdnem a végtelenségig lehet pakolgatni, rakosgatni. Főleg a gyerekruhákat. Megveszed újan, vagy használtan, utána jó a következő gyerekre, tovább lehet ajándékozni egy még kisebbnek, lehet adni-venni a bolhapiacon, jó lesz koszolósnak a kertbe, festősnek az alkotáshoz, de előbb utóbb elérkezik a pillanat, amikor már TÉNYLEG nem jó semmire. De! Még ekkor is jó törlőkendőnek! De ha már a műhelyből is folyik a törlőkendő, akkor készítsünk belőle bevásárlózsákot!

Amire szükséged lesz hozzá: 

gyerekpóló,

olló,

tű,

cérna,

vagy varrógép,

biztosítótű, 

zsinór.

Vágd fel a pólót a képen látható módon. Lehet egyszerűen egyenesen elvágni hónaljnál, de szerettem volna egy kicsit kevesebbet veszíteni az eredeti anyagból. 

Varrd össze az alját. Majd hajtsd félbe, és varrd össze a sarkokat is. Fordítsd ki. 

Az a szuper, hogy a pólók, ingek, szoknyák alja zseniálisan előre fel van hajtva! Így a bújtatóval már nem kell foglalkoznunk! Ez egyik végén óvatosan bontsd ki a varrást, vagy mivel lyukas, tönkrement pólókról van szó, egy elegáns vágással vágj rajta még egy lyukat, és fűzd be a zsinórt. Csomózd meg, és kész!

Kész van már az eperlekvárod?

Régebben hozzá se kezdtem volna a lekvárfőzéshez. Ilyenkor gyerekkorom gigantikus lekvárfőzései jutottak eszembe. Tengernyi gyümölcs, befőttesüvegek hada, na, nem, kösz szépen. 

Aztán egyszer olvastam egy cikket arról, hogy ezt lehet 1 kg gyümölccsel is csinálni. Sőt, ha ilyen kicsiben próbálod, lehet ízesíteni, variálni, próbálkozni, és ami a legfontosabb, lehet élvezni ezt az egészet.

Ez a forradalmi gondolat azonnal lezavart a piacra, és fél óra múlva kész volt életem legfinomabb málnalekvárja. Azóta se csináltam jobbat. Ellenben mindenféle lekvárral pakolom tele a polcot. Az első versenyző minden évben az eper!

Hozzávalók:

1 kg eper,

60 dkg cukor,

fél citrom leve, 

1 csomag Dzsemfix Extra 2in1.

1 kg gyümölcsből kb 4 db kicsi befőttesüvegnyi lekvár lesz. Egyszerre maximum 2 kg-nak állok neki. De ha valaki durván nyomja, tőlem! Az arányokat tartsd meg, a mennyiségeket szorozd be!

Az epret válogasd ki, csumázd le, és mosd meg! Öntsd rá a cukrot, és hagyd állni egy kicsit, amíg levet ereszt. Utána add hozzá a fél citrom levét, és forrald föl! Botmixerrel törd össze a gyümölcsöt! Forrald, amíg jól esik. Én az 5 perces lekvárra esküszöm, mert annak a legfrissebb az íze. Az old school lekvárok íze a hosszú főzési idő miatt karamellásabb. Ez ízlés dolga, ha rövid neked az öt perc, addig főzöd, amíg olyan íze nem lesz, amilyet szeretsz. A habot a tetejéről muszáj leszedni, mert csúnya lesz tőle a lekvár az üvegekben. Ha úgy érzed, készen állsz az üvegbe töltésre, add hozzá a dzsemfixet, és forrald még egy percig. Utána zuttyantsd bele a megtisztított üvegekbe. Csavard rá a tetejét, fordítsd fel gyorsan, és hagyd fejenállni 5 percig. Utána fordítsd vissza, tedd be dunsztba, és takarítsd fel a romokat. Az egész fél óra. Na jó, egy. Ez így azért vállalható, nem?

Boldog gyereknapot minden eleven vagy elmélkedő, csupamosoly, csupaszív, fárasztó, vagy felvidító, szeretettel teli duracell-nyuszinak ezen a bolygón!

Ma egy emléket osztok meg, nem tudom, ez ér?

Éppen pont három éve készültek a fényképek, a festmények pedig ma is a nappalink falát díszítik. 

Azon a verőfényes május negyedikén előkerült néhány doboz ilyen-olyan vizes zománcfesték. Kálmán keresett hozzá néhány ilyen-olyan farostlemezt, ecseteket, és ráeresztettük a gyerekeket!  A kisebbik sarjunk éppen azt a szuperképességét gyakorolta, hogy hogyan kell úgy esni, hogy először a feje érjen földet. Megelégelvén a mindennapos fejsebeket, ezen a délutánon egy füles sapkát kötöttem a fejére. Nem kapott hőgutát, és a füle se fájt. És a haja sem lett festékes. A haja nem. De minden más igen! Vigyázz! Ennél a csináld-magad (vagy inkább csináltasd-meg-a-gyerekkel) mókában koszos lesz a gyerek!

Rögzítsd a farostlemezeket valahova úgy, hogy kényelmesen lehessen festeni, és ahogy a képen is látszik, kalkuláld bele, hogy a környezet színkárokat szenvedhet. Adj a gyerekek kezébe ecsetet, és kezdődhet a festés!

Néha fordíts egyet a képen, hogy kellőképpen megzavard a későbbi nézőt.

Használjatok eszközöket! Kalapács, véső, fésű ér! Milyen nyomot hagy a friss festékben?

A végén rendezzetek kiállítást a képekből! A kis festők meg is nyithatják. 

Utána mehet fel a falra!

Ha szeretitek a blogot, kövessétek a facebookon és az instán is!

Vasárnap gyereknap! Ma egy egyszerű horgolt labdát készítünk babáknak. 

Mikor a kisbabám mellett újra elővettem a horgolótűmet, éppen amigurumi-lázban égett a világ. Ezt a kis labdát találtam ki magamnak, hogy megtanuljam az amigurumi alapjait. Nem is tudom, megvan-e még az a labda, de biztos nagyon ramaty állapotban kerülne elő. 

Készítsük el együtt! Ehhez a példányhoz szükséged lesz egy 5-ös horgolótűre, és megfelelő vastag fonalra. Én két fonalszálat fogtam össze, hogy haladós amigurumi labdát állítsak elő. Kell még hozzá valamilyen töltőanyag, mondjuk párnatöltet, vagy apróra vágott szivacs. És rejtsünk bele néhány csörgőt is, hogy legyen egy kis lágy hangja, amire felfigyel a kisbaba!

Tehát a hozzávalók:

5-ös horgolótű

megfelelő vastag fonal

töltőanyag

néhány csörgő

Az elkészítés menete:

(Zárójelben jelzem, hogy a kész sornak hány szemből kell állnia) 

1. kör: gyűrű 7 kispálcával (7)

2. kör: minden szemben szaporítás = 2 rövidpálca minden szemben (14)

3. kör: 1 rövidpálca, aztán a következő szemben szaporítás (21)

4. kör: 2 rövidpálca, aztán a következő szemben szaporítás (28)

5. kör: 3 rövidpálca, aztán a következő szemben szaporítás (35)

6-11.sor: rövidpálca minden szemben (35) Elkezd gömbölyödni a labdád.

12. kör: 3 rövidpálca, aztán a következő szemben fogyasztás (28)

13. kör: 2 rövidpálca, aztán a következő szemben fogyasztás (21) Most tömd ki a testet, mielőtt túl szűk lenne a nyílás. Fogd a csörgőket, ha van rá mód, kösd össze őket, és egy cérnával rögzítsd belülről úgy, hogy kb. a gömb közepére kerüljön,  majd folytasd:

14. kör: 1 rövidpálca, aztán a következő szemben fogyasztás (14) 24. kör: fogyasztás minden szemben (7) 

15. sor. Hurkold össze az összes szemet, és kösd el! A bevarrt csörgőket én ezen a ponton is rögzítettem, így kicsi az eséley, hogy a labda valamelyik sarkába kisodródik a kemény csörgő.

Ha más méretű labdát készítesz, 7 sorig mehetsz fel ugyanígy (49 szem lesz a vége), és tíz sort horgolj le egyenesen, mielőtt fogyasztani kezdesz.

Ha kedvelitek az oldalt, kövessetek a facebookon és az instán!

Holnap van a kihívás napja. Még mindig a gyereknapi ajándékokban gondolkozom, úgyhogy ma két legyet ütök egy csapásra, és egy célbadobós játékot készítek. Ki lehet próbálni, milyen messzire, milyen pontosan tudnak dobni a gyerekek!

Amire szükséged lesz hozzá:

Konzervdoboz, 

színes papírok, 

kétoldalú ragasztó, 

sniccer, 

olló, 

vonalzó, 

vágólap, 

szigetelőszalag, 

kidobásra váró gyerekzokni, vagy harisnya,

tű, 

cérna.

Keress hat konzervdobozt. Én mindig gyűjtöm ezt is, de most persze nem találtam eleget, úgyhogy kivettem az ecsetek alól néhányat. Egyformák a legjobbak, de ha nem, akkor úgy válassz, ahogy a képen látod, 3 egyforma, 2 egyforma, és a hatodik mindegy.

Amelyik vág, annak a szélét ragaszd le szigszalaggal. Nekem ilyen trükkös konzervnyitóm van, ami eldolgozza a konzervdoboz szélét.

Mérd le a palást magasságát, és a konzervdoboz kerületét. A kerületre hagyj egy centit kb., hogy majd fedje egymást a papír két széle.

Vágd ki a papírt méret szerint.

Ragassz kétoldalú ragasztót a papírpalást hátuljára, a két végére. 

Rögzítsd a ragasztóval az egyik szélét, és szépen hajtsd rá a többit, majd ragaszd fel a másik végét is!

Matricavágóval vágj egy kört matricapapírból. (Vagy kézzel, akár sima fehér papírból, majd felragasztod ragasztóval. )

Ragaszd fel a kört a konzervdobozra.

Írd bele a megfelelő számot. Én úgy találtam ki, ahogy a nyitóképen szerepel, a felső az 1-es, mert ha azt eltalálod, az teszi a legkevesebb kárt a toronyban, és lefelé nőnek a számok, mert aki azt eltalálja, az több konzervdobozt is ledönt. 

Ha kész vagy, ismételd meg a fentieket az összes konzervdobozon. 

Labdákat lehet készíteni lyukas, páratlan zoknikból, vagy kidobásra ítélt harisnyából. Én zonkiból szoktam, de már az összes eltűnt abban a rejtélyes feketelyukban, ami valahol a házban, vagy a kertben van, és mindent elnyel. Most harisnyát szabdaltam szét. 

Addig kell tekergetni a zoknikat, harisnyát, vagy harisnyákat, amíg el nem éri a kellő méretet, súlyt a labda. Igyekezz tartani a gömb formát, és feszítsd a dzsörzét, hogy feszes labda legyen. Néhány centivel a vége előtt tekerj rajta egyet, fordítsd ki, és varrd le. Kész a labda!

Olyan játékot is lehet játszani, hogy a konzervdobozokat egymástól távolabb helyezzük el, és a cél, hogy a versenyző a számok sorrendjében dobja ki őket. 

És ha nem tetszik az egész? Mehet vissza ceruzatartónak! 

Gyereknap alkalmából készítettem már számolós csipeszelős játékot is! Nézd meg!

Ha tetszenek a posztok, kövesd a blogot a facebookon és az instán!