Ecset és tűpárna

Boldog gyereknapot minden eleven vagy elmélkedő, csupamosoly, csupaszív, fárasztó, vagy felvidító, szeretettel teli duracell-nyuszinak ezen a bolygón!

Ma egy emléket osztok meg, nem tudom, ez ér?

Éppen pont három éve készültek a fényképek, a festmények pedig ma is a nappalink falát díszítik. 

Azon a verőfényes május negyedikén előkerült néhány doboz ilyen-olyan vizes zománcfesték. Kálmán keresett hozzá néhány ilyen-olyan farostlemezt, ecseteket, és ráeresztettük a gyerekeket!  A kisebbik sarjunk éppen azt a szuperképességét gyakorolta, hogy hogyan kell úgy esni, hogy először a feje érjen földet. Megelégelvén a mindennapos fejsebeket, ezen a délutánon egy füles sapkát kötöttem a fejére. Nem kapott hőgutát, és a füle se fájt. És a haja sem lett festékes. A haja nem. De minden más igen! Vigyázz! Ennél a csináld-magad (vagy inkább csináltasd-meg-a-gyerekkel) mókában koszos lesz a gyerek!

Rögzítsd a farostlemezeket valahova úgy, hogy kényelmesen lehessen festeni, és ahogy a képen is látszik, kalkuláld bele, hogy a környezet színkárokat szenvedhet. Adj a gyerekek kezébe ecsetet, és kezdődhet a festés!

Néha fordíts egyet a képen, hogy kellőképpen megzavard a későbbi nézőt.

Használjatok eszközöket! Kalapács, véső, fésű ér! Milyen nyomot hagy a friss festékben?

A végén rendezzetek kiállítást a képekből! A kis festők meg is nyithatják. 

Utána mehet fel a falra!

Ha szeretitek a blogot, kövessétek a facebookon és az instán is!

Vasárnap gyereknap! Ma egy egyszerű horgolt labdát készítünk babáknak. 

Mikor a kisbabám mellett újra elővettem a horgolótűmet, éppen amigurumi-lázban égett a világ. Ezt a kis labdát találtam ki magamnak, hogy megtanuljam az amigurumi alapjait. Nem is tudom, megvan-e még az a labda, de biztos nagyon ramaty állapotban kerülne elő. 

Készítsük el együtt! Ehhez a példányhoz szükséged lesz egy 5-ös horgolótűre, és megfelelő vastag fonalra. Én két fonalszálat fogtam össze, hogy haladós amigurumi labdát állítsak elő. Kell még hozzá valamilyen töltőanyag, mondjuk párnatöltet, vagy apróra vágott szivacs. És rejtsünk bele néhány csörgőt is, hogy legyen egy kis lágy hangja, amire felfigyel a kisbaba!

Tehát a hozzávalók:

5-ös horgolótű

megfelelő vastag fonal

töltőanyag

néhány csörgő

Az elkészítés menete:

(Zárójelben jelzem, hogy a kész sornak hány szemből kell állnia) 

1. kör: gyűrű 7 kispálcával (7)

2. kör: minden szemben szaporítás = 2 rövidpálca minden szemben (14)

3. kör: 1 rövidpálca, aztán a következő szemben szaporítás (21)

4. kör: 2 rövidpálca, aztán a következő szemben szaporítás (28)

5. kör: 3 rövidpálca, aztán a következő szemben szaporítás (35)

6-11.sor: rövidpálca minden szemben (35) Elkezd gömbölyödni a labdád.

12. kör: 3 rövidpálca, aztán a következő szemben fogyasztás (28)

13. kör: 2 rövidpálca, aztán a következő szemben fogyasztás (21) Most tömd ki a testet, mielőtt túl szűk lenne a nyílás. Fogd a csörgőket, ha van rá mód, kösd össze őket, és egy cérnával rögzítsd belülről úgy, hogy kb. a gömb közepére kerüljön,  majd folytasd:

14. kör: 1 rövidpálca, aztán a következő szemben fogyasztás (14) 24. kör: fogyasztás minden szemben (7) 

15. sor. Hurkold össze az összes szemet, és kösd el! A bevarrt csörgőket én ezen a ponton is rögzítettem, így kicsi az eséley, hogy a labda valamelyik sarkába kisodródik a kemény csörgő.

Ha más méretű labdát készítesz, 7 sorig mehetsz fel ugyanígy (49 szem lesz a vége), és tíz sort horgolj le egyenesen, mielőtt fogyasztani kezdesz.

Ha kedvelitek az oldalt, kövessetek a facebookon és az instán!

Holnap van a kihívás napja. Még mindig a gyereknapi ajándékokban gondolkozom, úgyhogy ma két legyet ütök egy csapásra, és egy célbadobós játékot készítek. Ki lehet próbálni, milyen messzire, milyen pontosan tudnak dobni a gyerekek!

Amire szükséged lesz hozzá:

Konzervdoboz, 

színes papírok, 

kétoldalú ragasztó, 

sniccer, 

olló, 

vonalzó, 

vágólap, 

szigetelőszalag, 

kidobásra váró gyerekzokni, vagy harisnya,

tű, 

cérna.

Keress hat konzervdobozt. Én mindig gyűjtöm ezt is, de most persze nem találtam eleget, úgyhogy kivettem az ecsetek alól néhányat. Egyformák a legjobbak, de ha nem, akkor úgy válassz, ahogy a képen látod, 3 egyforma, 2 egyforma, és a hatodik mindegy.

Amelyik vág, annak a szélét ragaszd le szigszalaggal. Nekem ilyen trükkös konzervnyitóm van, ami eldolgozza a konzervdoboz szélét.

Mérd le a palást magasságát, és a konzervdoboz kerületét. A kerületre hagyj egy centit kb., hogy majd fedje egymást a papír két széle.

Vágd ki a papírt méret szerint.

Ragassz kétoldalú ragasztót a papírpalást hátuljára, a két végére. 

Rögzítsd a ragasztóval az egyik szélét, és szépen hajtsd rá a többit, majd ragaszd fel a másik végét is!

Matricavágóval vágj egy kört matricapapírból. (Vagy kézzel, akár sima fehér papírból, majd felragasztod ragasztóval. )

Ragaszd fel a kört a konzervdobozra.

Írd bele a megfelelő számot. Én úgy találtam ki, ahogy a nyitóképen szerepel, a felső az 1-es, mert ha azt eltalálod, az teszi a legkevesebb kárt a toronyban, és lefelé nőnek a számok, mert aki azt eltalálja, az több konzervdobozt is ledönt. 

Ha kész vagy, ismételd meg a fentieket az összes konzervdobozon. 

Labdákat lehet készíteni lyukas, páratlan zoknikból, vagy kidobásra ítélt harisnyából. Én zonkiból szoktam, de már az összes eltűnt abban a rejtélyes feketelyukban, ami valahol a házban, vagy a kertben van, és mindent elnyel. Most harisnyát szabdaltam szét. 

Addig kell tekergetni a zoknikat, harisnyát, vagy harisnyákat, amíg el nem éri a kellő méretet, súlyt a labda. Igyekezz tartani a gömb formát, és feszítsd a dzsörzét, hogy feszes labda legyen. Néhány centivel a vége előtt tekerj rajta egyet, fordítsd ki, és varrd le. Kész a labda!

Olyan játékot is lehet játszani, hogy a konzervdobozokat egymástól távolabb helyezzük el, és a cél, hogy a versenyző a számok sorrendjében dobja ki őket. 

És ha nem tetszik az egész? Mehet vissza ceruzatartónak! 

Gyereknap alkalmából készítettem már számolós csipeszelős játékot is! Nézd meg!

Ha tetszenek a posztok, kövesd a blogot a facebookon és az instán!

Ezt a fonást már rég ki szerettem volna próbálni. 

Amire szükséged lesz hozzá:

Maradék bőr, 

sniccer, 

vonalzó, 

lyukasztó, 

vágólap, 

patent, 

patentbeütő, 

kalapács.

Sajnos az eső elől beenekültem a műhelyembe, amikor ezt a posztot készítettem, ezért a fotók most nem a legszebbek, de remélem, így is kedvet kaptok egy kis barkácsoláshoz!

Vágj ki egy 20 x 4 cm-es bőrcsíkot.

Sniccerrel vágd három részre úgy, hogy alul és felül 2,5-2,5 cm-t egyben hagysz.

Fond meg a karkötőt hármas fonással. Az alsó végét mindig fordítsd át a lyukon. A titok az, hogy ötöt hajts. Számold! 1 - 2 - 3 - 4 - 5. Ekkor épp jó lesz az egész, a vége szépen kisimul. 

Lyukaszd ki a bőr végét a széléről 1,2 cm-re.

Üsd be a patentot. 

Íme a végeredmény!

Ha nincs kedved, vagy időd az elkészítséhez, de szívesen megvásárolnád, a meska-boltunkba feltettem!

Ha szívesen olvasgatod, kövesd a blogot a facebookon és az instán is!

Ha gyorsan biciklire pattansz, talán még elcsíped az idei bodzaszezon végét! Nekem szerencsém volt, hogy a múlt hétvégén végre találtam olyan bokrot, ami kellő távolságra van a poros utaktól. Telepakoltam egy nagy szatyrot illatos bodzavirággal!

Én annyit tudok a bodzáról, hogy megfázás ellen jó, és hogy arra pont nem szeretem, mert izzasztó hatása van, és valahogy nekem olyankor "nemgyerebe". Egyéb jótékony hatásainak megismerésére ismét Gyuri bácsi oldalát javaslom. A lényeg, hogy a bodza jó illatú, és a bodzaszörp finom! Ezért minden évben elszerencsétlenkedek vele. 

Bodza limonádé:

Tinédzser koromban tanultam egy barátnőm nővérétől. Friss, üdítő ital, nem kell hígítani, gyorsan elkészül, és rendkívül gyorsan el is fogy. Egy öt literes üvegbe tedd bele a következő hozzávalókat.

Kb. 20 bodzavirág, 

20 dkg cukor

3 citrom karikára vágva,

annyi víz, amennyi belefér.

A virágokat tedd a befőttesüveg aljára, öntsd rá a cukrot, a vizet, és a felkarikázott citromokat. A citromokat érdemes kicsit megnyomkodni. Az arányokat természetesen változtathatod. Három napig érdemes állni hagyni, naponta megkeverni. Ezután le kell szűrni, én ilyenkor szoktam a citromokból kinyomni annyi levet, amennyit csak lehet, és már ihatod is! Hűtőben eláll pár napig, de nem tudom meddig, mert még sose vártuk meg, hogy megromoljon. 

Bodzaszörp:

Anyósom rengeteg kiváló szörpöt szokott főzni, idén az ő receptjét szerettem volna kipróbálni. Ám éppen aznap olvastam egy barátnőm receptjét is, és kicsit összekavarodtam. Sőt, még az összetevőkkel is szűkén voltam. Illetve nehezen tartom magam receptekhez, úgyhogy itt most azt a verziót teszem közzé, amit én csináltam. Az öt literes befőttesüveg legyen itt is az alap.

Hozzávalók:

30 dkg bodzavirág. De én nem mértem le, hanem majdnem teleraktam bodzával az üveget. 

60 dkg cukrot tettem hozzá, 

5-6 teáskanál citromsavat tettem bele, de így utólag nekem kevés. Azért óvatosan, mert 1 tk citromsav 1 dl citromlének felel meg!

Annyi víz, amennyi belefér. 

A hozzávalókat öntsd össze. 3-5 napig kell állni hagyni, minden nap megkevergetve. A végén le kell szűrni, és szörpös üvegekbe tölteni. Nátriumbenzoáttal tartósítható, de bevallom, ilyen kicsi adagoknál én a tartósítást mindig a citromsavra bízom. 

Ha szeretnéd, a leszűrt levet fel is főzheted. Tartósítani a kihűlt lét kell majd.

Bodza tea:

Ha mégis kedvet kaptál, hogy hideg téli megfázásos estéken bodza teával kúráld magad, szárítsd le a bodzavirág tányérkákat! Papírzacskóban egy évig biztos eláll. Tovább is, de hát minek? Jövőre újra jön a bodzaszezon!

Ha tetszenik a bejegyzés, kövesd a blogot a facebookon, és az instán!