Ecset és tűpárna

Anyák napjára fogadjátok szeretettel tőlem ezeket a letölthető, kinyomtatható megerősítéseket!

A megerősítésekre kattintva letöltheted őket A4-es méretben, és kinyomtathatod, hogy kitedd a falra. 

Hát először is, "Jó anya vagy!" Mindig, minden körülmények között. Akkor is. Jó anya vagy! Hát ezért. Tedd ki a falra, hogy mindig lásd.

A második megerősítés az én konyhám falát díszíti, és még mindig imádom, ezért most megosztom veletek is. Egy, a neten futó idézetgyűjtemény utolsó mondata volt ez, állítólag a Dalai Lámától származik. Én nem vagyok ebben olyan biztos, de nagyon szeretem. Ha ránézek, mindig megnevettet. "Vakmerő önfeladással kezeld a szerelmet és a főzést!". Így. És akkor minden rendben lesz. Ez tuti. 

A harmadik idézetet magamnak alkottam. Olvastam egy cikket Tatiana Ivankoról, aki egy orosz pszichológus, és otthon a saját lányánál vette észre, hogy sokkal jobban motiválja a kislányt, ha nem a piros ceruzával kiemelt hibákra koncentrálnak, miközben az írást gyakorolják, hanem zöld ceruzával kiemelik azt, ami a legszebb, a legjobb a házifeladatban. Ez engem mélyen megérintett. Hirtelen világosan láttam magunkat, ezt a pirosceruza-generációt, hogy hogy viselkedünk. Bármi kerül az utunkba, azt nézzük, hogy abban mi a rossz. Hol a hiba? Hol hibázott a másik? Mi az, ami tökéletlen? Amit nem úgy kéne csinálni.  

És arra gondoltam, milyen jó lenne zöldceruza-generációnak lenni, akik mindenben a jót látják meg először. Ha valami újjal találkozol, azt látod meg először, ami abban a legszebb. Keresni pedig azt keresed, hogy mi abban a jó. Szerintem ez csodálatos dolog lenne. Ezért találtam ki magamnak ezt a megerősítést: "Mindig legyen nálad egy zöld ceruza!" Akár a gyerekszobába is kiteheted, fektetés előtt, este nyolckor biztos van értelme rápillantani. 

Boldog anyák napját minden anyukának!

A véletlen úgy hozta, hogy éppen a munka ünnepére időzítettem az eddigi leghosszabb posztomat. Remélem, nem baj. Ezen a héten csak anyák napi ajándék diy-eket hozok. Ez az első.

Húsvétról maradt néhány Kinder-tojás kapszula. Kicsi is és nagy is. Arra gondoltam, milyen formás kis betonkaspókat lehetne önteni belőle. Trendi kis kövirózsa ültetvényeket készíthetnénk. Anyák napi ajándéknak is szuper!

Amire szükség lesz hozzá:

Kinder-tojás kapszulák, nagyok és kicsik,

beton - Dm-ben találtam 1kg-os kiszerelést,

edény és bot a keveréshez,

víz,

fapálcikák,

ragasztópisztoly,

sniccer,

fogó,

virágföld,

kövirózsa,

két kisgyerek munkaerő.

A nagyobb Kinder-tojás kapszulákból lesz a kaspó külső héja, és a kicsik adják a belsejét.

Előkészítettem a formákat. A kisebb Kinder-tojás kapszulát szétvágtam, és felragasztottam a fapálcikákra a ragasztópisztollyal. 

Bekevertük a betont a dobozon lévő leírás szerint. Két részre osztottam, egyszerre csak a felével dolgoztunk, vagyis fél kiló betonnal. Fél deci víz kellett hozzá. 

A fiúk segítségével beöntöttük a nagyobb Kinder-tojás kapszulákba a betont. A pereme alatt kb fél centivel abbahagytuk, hogy ne folyjon ki a beton, amikor belenyomjuk a kisebb formát. 

Miután belenyomtuk a belső formát a betonba, ragasztópisztollyal rögzítettem a pálcikákat a külső formához is. 

Hat kicsi kindertojás-betonkaspóra elég betonunk lett az egy kiló betonból. 

Három óra elteltével lehet kibontani, és elvileg három nap után terhelhető, de mi másnap már ültettünk. A formákból való kibontás során sajnos tönkremennek a műanyag formák. Szomorú vagyok emiatt, nem sokkal hosszabbítottuk meg az élettartamát, sajnos. És mennyi mindenre lehetett volna még használni! Mindegy.

Sniccerrel bontsd meg kicsit a műanyagot, akkor könnyebben leválik. A belső formát fogóval téptem ki a helyéről. A formát meg kell csiszolni kicsit fent, az élénél.

Ilyen szépek lettek.

Az ültetéshez egy kis virágföldet tettünk a betonkaspókba, és a fiúk elhelyezték benne a kövirózsákat. Nálunk elég sokféle kövirózsa van, szóval én szedtem a kertből, de kertészetekben lehet kapni. (Én is ott vettem anno.) A kövirózsaültetés nem ördöngősség, a lényeg, hogy egy picike gyökér maradjon a rózsákon, akár csak egyetlen szál, akkor életben marad. 

Miután a fiúk dolguk végeztével elviharzottak a kalózvár irányába, én egy kicsit azért megnyomkodtam, kipótoltam a földet a kövirózsák alatt, és spriccelővel megöntöztem őket finoman. És kész.

Csodaszép anyák napi ajándékokat készítettünk, nem igaz?

Hála a későn, de hirtelen jött melegnek, a vasárnapot a Balaton partján töltöttük. Vittem olvasnivalót, de mivel a fiúk egy pitypangmező közepén parkoltak le engem és a csomagokat, mielőtt villámsebesen elszáguldottak a jeges víz irányába, nem tudtam ellenállni a koszorúfonás csábításának. 

Félreértés ne essék, még a harmadik pitypangfejet sem kötöttem be a sorba, mikor a fiúk nagy örömmel becsapódtak, mondván, hogy "Jé, a lányok is ilyet csináltak az oviban!" Szóval én is tisztában vagyok vele, hogy szuperízi diy következik. 

Gyerekkorunk alap tavaszi játéka volt a pitypang. Gyermek. Lánc. Fű. Minek magyarázzam tovább? Kihagyhatatlan móka! Hátha kedvet kaptok hozzá újra ti is!

Végy egy csokor gyermekláncfüvet.

Két szálat fogj egymásra, és az egyiket hajtsd át a kettő között. A szárakat fogd össze. A harmadikat a szár fölé hejezd, és hajtsd át a fejek között, majd a szárakat fogd össze. És így tovább. 

A végén a kezedben lévő szálalat hajtsd az első fejek alá, és néhány szállal folytasd, míg egybeáll. A kilógó végeket óvatosan bújtasd el a többi szál közé. 

Kész. 

Szép hétvégét!

Épp az idei bazsalikomom sorsán gondolkodtam, miközben a nyári szélvédőmosó folyadékommal mentem hazafelé. 

A fűszernövények közül egyedül a bazsalikomot vetem minden évben magról. Első évben még csini üvegházakat csináltam szörpös üvegekből, utána csak letakartam, és tavaly például csak elvetettem, és kész. Meg is lett az eredménye. Úgy a magok általában, de a bazsalikom egészen biztosan igényli a takarást élete első időszakában. Sok módszer létezik. Jó, ha van egy üvegházad. Ha nincs, elég a cserepeket beletenni egy műanyag zacskóba. Minden nap szellőztetni kell, és öntözgetni, szóval ez elég macera, mert mikor előbújnak a palánták, akkor még arra is figyelni kell, hogy ne érjen hozzá a zacskó. A legjobb, ha a kaspót letakarod egy nagyobb műanyag flakon félbevágott ajával, szintén naponta fel kell emelni, megöntözni, visszatenni, de nekem ez bevált. Úgyhogy idén üvegházat gondoltam barkácsolni, és a szélvédőmosóra pillantva már tudtam is, hogy miből!

Amire szükséged lesz:

Szélvédőmosó folyadék flakonja. Úgyis itt a tavasz, ne dobd ki, ha kiürül.

Ültető tál. Én a héten elültetett árvácskáim gyári 10-es ültető tálcáját használtam. Utálom kidobni ezeket, úgyhogy nálam mindig van. De jó lehet egy gyorsétteremből elhozott műanyag edény is, csak annak lyukaszd ki az alját!

Palántaföld

Magok

Spriccelő

Sniccer vagy olló

Gumikesztyű

Vágd ki a műanyag flakon oldalát. Egy kis felhajtható ablakot csinálunk. A flakon oldálán fog állni az üvegház, ezért vigyázz, hogy ott hagyj egy kis peremet, mert így nem fog kifolyni a víz. A flakon felső élénél pedig kicsit vágd föntebb, úgy könnyebben hajlik majd, mintha az élénél megállsz.

Ültesd el a magokat. Az ilyen kis apróságoknak bőven elég, ha rászórod a föld tetejére, és vékonyan betakarod egy kevés további földdel. Spricceld meg jó alaposan.

Ügyeskedd bele a tálcádat a flakonba. Nem mondom, hogy könnyű, de nem is nehéz. Menni fog. És ami a jó hír: hogy pont belefér!

Kész is vagy. Az ablak, amit vágtunk rajta, nekem konkrétan önzáró lett, de egy ragasztószalaggal rögzítheted az öntözések közt, ha neked kinyílik. Az fontos, hogy zárt legyen, különben elszáll az üvegházhatás. Öntözni úgy tudod, hogy felhajtod az ablakot, és belocsolsz. Szellőztetni a kupakkal is lehet. A víz pedig a lyukacskákon keresztül a flakon aljába csorog, így alátét sem kell. 

Szuper lett, igaz? Én nagyon örülök neki! Kíváncsi leszek, lesz-e idén bazsalikomom. Remélem, igen!

Egy szuper nyakláncot vettem a boltban!

Ezt a szuper nyakláncot vettem a boltban. 

Eszembe jutott, hogy láttam én régen egy designvásáron hasonlót gombokból. Elő is vettem rögtön a gombosüvegünket. Mert nekünk ilyen is van. Tele gombokkal. 

Úgy kezdődött, hogy a férjem hozott egy nagy befőttesüveg gombot a házasságba. Meg nekem is volt néhány gombom. Szakmai ártalom. Mert nem annyi gombbal jön ki az ember lánya a boltból, amennyi kell, hanem amennyi kellhet, és az nagy különbség. 

Szóval ezek a gombok voltak itt is, ott is, de aztán valahogy összekeveredtek. Miért is tartanánk két helyen a gombokat, ha egy helyen is lehetnek, igaz? Elképesztő, hogy ez a sok különböző gomb milyen remekül megfér egymással egy befőttesüvegben. 

Fogtam hát ezt a tekintélyes mennyiségű gombot, és kiborítottam ehhez a poszthoz. Uramatyám, mennyi gomb. Kezdődött a gombválogatás. Eredetileg méret szerint gondoltam gombot válogatni, de annyi  volt a gomb, hogy kénytelen voltam először csoportosítani. 

Volt itt kicsi gomb, és nagy gomb, sőt, óriási gomb is volt. Volt piros, és fekete, fehér, zöld, kék, átlátszó. Volt új gomb, régi gomb, sőt réges-régi megsárgult gomb. Volt fémgomb, fagomb, bevarrott gomb, de leginkább műanyag gomb. És volt egy egész adag ilyen-olyan vicik-vacak. Na azok nem kerültek vissza a gombos üvegbe. 

Végül a megsárgult régi gombokat választottam az első kísérlethez. Van a régi dolgokban valami vonzó, hogy az ember kíváncsi lesz, hogy lehet-e szép még, ami csúnya. 

Először is megtisztítottam a gombokat. Valami zsíroldó kell ilyenkor, sampon, vagy ilyesmi. Én a gyerekek ekcéma elleni PP tursfürdőjét használtam erre, mert egy ottfelejtett műanyagpohár jóvoltából már megtanultam, hogy újjá varázsolja a műanyagot. Beáztattam a gombokat egy éjszakára. 

Másnap átöblítettem, és kitettem száradni a napra. Ovi után kezdődött a gombválogatás. Méret szerint kellett szétválogatni a gombokat. Nekem segítségem is volt, úgyhogy jó lassan ment a munka. De végülis nem vártam meg, hogy hányféleképpen lehet még sorbarendezni a gombokat, ha NEM méretszerint, hanem nekiálltam a gombfűzésnek. 

Két gyöngyfűzőtűt használtam, és bőrvarró cérnát. Gyöngyfűző cérna tökéletes lesz. Duplán vettem a szálat mindkét tűre, és a végét összecsomóztam. A gombokat úgy fűztem fel, hogy egyszerre a két tűre, egymással szemben lévő gomblyukakon keresztül, így mindegy volt, hogy két- vagy négylyukú gomb akadt-e a kezembe, és elforogni sem tudnak a gombok. 

Először a legkisebbekből fűztem fel néhányat (jó esetben a felét), majd a kicsit nagyobbakat, és így tovább, apró lépésenként, amíg el nem értem a legnagyobb gombok sorához. Ez lesz a nyaklánc közepe. Majd elindultam visszafelé, már ami a méreteket illeti, és a nyakláncot a legkisebb gombokkal fejeztem be. 

Tettem rá egy nyaklánckapcsot, a maradék fonalat visszafűztem a gombokba, és el is kötöttem őket újra. Mivel nekem végül kisebb lett, mint szerettem volna, egy láncsort is tettem rá, amivel hosszabbra engedhetem. 

Hát ennyi. Kíváncsi vagyok a színes gombokra. A feketékre is. Majd egyszer nekiállok. A fiúk biztos segítenek. Próbáljátok ki! Ügyes kis kezek szerintem már megpróbálkozhatnak vele, hátha nem szúrják meg magukat. Úgyis itt az anyák napja! Ajándéknak sem rossz.